Településtörténet

A honfoglalás kori leletek szerint településünk és környéke különböző népek által lakott terület volt, a régészek Árpád-kori falvak nyomaira bukkantak. Ebből a korai időszakból a nagykopáncsi kápolna őrzi a román építészeti stílus emlékét. Később az oklevelek tanúsága szerint a komlósi puszta Hunyadi János birtoka volt. 1484-ben Mátyás király tulajdonát képezte, aki Komlóst, fiának Corvin Jánosnak adományozta. A terület a törökdúlás idején többször cserélt gazdát, a szerencsétlen lakosság a hódítók elől elmenekült.

Az elnéptelenedett komlósi birtok báró Rudnyánszky József tulajdona lett. A báró szentandrási jobbágyait szorgalmuk és példás magaviseletük miatt szerette, ezért a vallási villongások miatt beleegyezett lakhelyük elhagyására, és a telepítésre vonatkozó szerződést velük 1746. január 8-án meg is kötötte. Mintegy 80 szlovák család érkezett a komlósi pusztára. Az ideköltözöttek lázas építőmunkába kezdtek, folyamatosan építették lakóházaikat, az istentisztelet megtartására szolgáló imaházat, az iskolát, egy tanítói lakással együtt. Szexty György lelkész vezetésével 1795-ben megépítették a most is pompázó monumentális evangélikus templomot.

Főutca

A komlósiak száma, vagyona és műveltsége is gyarapodott. A XIX. század második felében a magyar ajkú lakosok egyre többen lettek, ezért az ő lelki épülésükre évente négyszer magyar istentiszteletet tartottak.

A kiegyezés után, 1893-ban felépült a községháza, amelyet közös összefogással építettek. Az I. világháborúig újabb létesítmények bizonyították, hogy a lakosság és az elöljáróság tudta, a haza hasznos polgárai csak úgy lehetnek, ha a polgárosodás útját követik. Ezt a lázas építő tevékenységüket a komlósiak a II. világháború végéig folytatták.

Hosszú évtizedekre meghatározta a falu sorsát, a település lakosságának szerkezetét az 1946/48-as szlovák-magyar lakosságcsere. A siker, vagyis a minél nagyobb számú áttelepítés érdekében a befogadó ország és a helyi szlovákság szervezetei egyaránt komoly propagandát fejtettek ki. Tótkomlósról 939 család, szám szerint 3254 lakos választotta az új hazát. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a magyar anyanyelvűek áttelepítése Tótkomlósra, ám lényegesen kevesebben érkeztek, mint amennyien távoztak, mindössze 400 család, azaz mintegy 1500 betelepülő jött.

1989-90. nagy politikai változásokat hozott hazánkban és a szomszédos országokban is. Újjáéledt a többpártrendszer, Magyarország államformája ismét köztársaság lett. A fordulat éve után változás történt a helyi közigazgatási rendszerben is. Az 1990. tavaszán megtartott országgyűlési, majd a helyhatósági választások után ismét önkormányzati képviselő-testületek irányítják a helyi ügyeket.

A település lendületes fejlődésnek köszönhető, hogy Göncz Árpád a Magyar Köztársaság Elnöke Tótkomlós nagyközséget 1993. november l-jével várossá nyilvánította.

 

Szlovák település

A mai város közelében a 16-17. században már létezett település, amely mindössze 9 házból állt, és a török dúlás idején pusztult el. Az ásatások során előkerült leletek alapján e település lakói magyarok voltak, a mai települést viszont a történelmi Magyarország északi, szlovák lakta megyéiből idetelepült szlovák családok alapították. Az erről szóló szerződést báró Rudnyánszky József földbirtokossal kötötték 1746. január 8-án. A szlovák családok Szent György napján érkeztek az akkor már 150 éve lakatlan Komlós pusztára.

Az első lakók fő foglalkozása az állattartás és a fölművelés volt. A népesség gyorsan szaporodott, (1766-ban már a 450 lakóház 3468 léleknek nyújtott otthont, majd 1884-ben a népesség elérte a 6973 főt). Elődeink tudták, hogyan ereszthetnek gyökeret, ezért iskolát (az evangélikus egyház a századfordulóra 10 iskolát tartott fenn), imatermet építettek. Évtizedeken át csak szlovák nyelven folyt az oktatás és az egyházi szertartás, de a később érkező zsidókat és magyarokat is befogadták.

A község mintegy száz évig megőrizte tiszta szlovák jellegét. A magyar nyelvű oktatás csak az 1850-es években az újonnan épült községi iskolában indult. A mai értelemben vett kulturális élet a múlt század végén bontakozott ki. Ekkor sorra alakultak a különböző olvasókörök, egyesületek, amelyeknek nagy szerepe volt a nemzetiségi identitás és kultúra ápolásában. A történelem sokszor megtépázta Tótkomlóst is. A két világháború falunkba is gyászt hozott, sokan nem tértek haza, majd a szlovák - magyar lakosságcsere viszontagságait kellett átélni. (1945-ben 10984 fő élt a községben. Az 1946-48-as magyar-szlovák lakosságcsere népességcsökkenést eredményezett, hisz több mint 3000 szlovák ajkú települt ki az akkori Csehszlovákiába.) Időközben a falu itt maradó szlovák lakosai bizonyságot tettek a befogadásról, az elfogadásról.

Tótkomlós település történetét szlovákul Gajdács Pál 1746-ban első ízben kiadott műve örökítette meg. Zminulosti Slovenského Komlóša, azaz Tótkomlós monográfiája és a ŽIAĽ, ŽIAĽ, ŽIAĽ MI JE című népdalgyűjtemény is történelműnkről tanúskodik. Koppány János gyűjteményében szintén visszatekintést nyerhetünk elődeink életébe. Antal György - Juraj Dolnozemský, mai helyi szlovák írónk V okovách času címmel a 260 éves évfordulóra verseskötetet jelentetett meg. Településünk szülötte Závada Pál Kossuth-díjas író, városunk díszpolgára több kötetében megírta, és megfilmesítette az itt élt szlovákság életfilozófiáját.

Nem csak írott anyagok, hanem tárgyi emlékek is őrzik szlovák gyökereinket, amelyeknek az 1786-ban épült Tájház – Magyarország első tájháza – ad otthont, valamint a korabeli szlovákság mindennapjait, szokásait mutatja be a Tanyamúzeum, a Koppány-féle gyűjtemény, a Szlovák Emlékház.

Itt élnek közöttünk ma is azon családok leszármazottai, akik otthont teremtettek, akik kötődése mély a szlovák gyökerekhez. Nekik, a letelepülő elődöknek és minden jelenleg itt élő szlováknak és magyarnak tiszteletére Tótkomlós Város Önkormányzata nagy összefogással letelepedési emlékművet állított, amelyet 2007-ben avattak fel a Hősök terén. A mű a galántai Ladislav Szabó szobrászművész keze nyomát dicséri.

A műalkotás leírása:

A szobrászművész tervének központi motívuma egy mélyen gyökeret vert öreg fa, ég felé nyúló ágakkal, bronzból, mely a városban gyökeret vert szlovákság plasztikai szimbóluma. A teljes egészében betűkkel borított, a település történetének időrendi sorrendbe állított, kétnyelvű leírásával díszített magas fa szabálytalan alakú gránit alapzaton áll. Fellelhető a műalkotáson a szlovák családok és a szlovák kultúrát támogatók neve is. A fa motívum mögött három, a Tátrából származó gránit tömb áll, mely a címerből ismert, hármas domb szimbóluma. A gyökeret vert fa a feliratokkal együtt közérthető eszközökkel idézi a szlovákok magyarországi életét, saját gyökereinek megtartása mellett a magyar közösségbe való beilleszkedését. A kétnyelvű felirat is ezt hangsúlyozza. A bronz anyagú fa motívum, a nemes anyagú gránittal harmonikusan illeszkedik a műemléki templom környezetébe. A műalkotás elkészíttetése jelentős költségekkel járt, a teljes költség meghaladja a 10 millió forintot. A megvalósításban segítettek szlovákiai testvértelepüléseink, pályázati lehetőséget használtunk ki, többek között a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért közalapítványnál. Tótkomlós Városért Közalapítvány és a helyi önkormányzat is jelentős mértékben támogatta az emlékmű elkészítését, valamint a hiányzó forrást a helyi lakosság, az elszármazottak és egyéb magánszemélyek felajánlása adta ki.

A szlovák nyelv és kultúra megőrzése, a letelepedési emlékmű állítása mellett büszkék vagyunk arra, hogy itt a szlovákok és magyarok békében élnek egymás mellett. A nemzetiségi település, az együttélés sokszínű és gazdag kultúrát eredményez, és olyan gazdaságot ad, mint egymás értékeinek megbecsülését, a tőlünk különbözőek elfogadását, ismereteket és nem utolsó sorban tudást.